A szakemberek egyelőre azon vitatkoznak, hogy a vésett jelek valóban írásjegyek-e, vagy valamiféle szimbólumok, az írás "előfutárai". Abban mindenesetre egyetértenek, hogy a lelet elősegítheti a kínai írás és kultúra eredetének feltárását.
A 2003 és 2006 között talált különféle - agyag, kő, elefántcsont, jáde, fa és csont - leleteket külföldi szakértők egyelőre még nem vehették szemügyre, de az ország minden részéből érkezett kínai tudósok, régészek, az ősi írás kutatói, összejöttek az elmúlt hétvégén Csöcsiang tartományban és megvizsgálták a több mint 240 darabos kollekciót.
A szakemberek szerint a Sanghajtól délre fekvő Liangcsu területén talált neolitikumi leleteken fellelhető vésetekből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy egy fejlett írásrendszer részei lennének.
Ugyanakkor Hszü Hszin-min vezető régész szakcikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy két, vélhetően kőbaltából származó töredéken olyan felirat azonosítható, amelynek nagy valószínűséggel jelentése van. Hat különálló karaktert különböztetett meg, amelyek egy sorba vannak vésve. Mi több, három közülük kísértetiesen hasonlít a manapság is "embert" jelentő kínai írásjegyre. Valamennyi kettőtől ötig terjedő vonással készült.
Cao Csin-jan, a hangcsoui Csöcsiang Egyetem kutatója a felirat szerkezetéből úgy vélte, nem szimbólumokról, hanem szavakról van szó, de magukat a jeleket hieroglifákhoz hasonlította. Liu Csao, a sanghaji Fudan Egyetem régésze viszont azt vallja, hogy egyelőre nincs elegendő információ a messzemenő következtetések levonására, szerinte nem lehet - szigorú értelemben véve - írásról beszélni.
A kínai kutatók kompromisszumképpen a "primitív írás" fogalommeghatározásban állapodtak meg, amivel - a liangcsui vésetre utalóan - a jelek és a szavak közti állapotot kívánták kifejezni.
A jelenleg ismert legrégebbi kínai írást állati eredetű jóscsontokon találták, a 3600 évvel ezelőtti Sang-dinasztából származnak. Az eddig legrégebbinek ismert írás emlékei Mezopotámiából származnak, több mint ötezer évesek.